Alpine A390: Komoly kihívó vagy drága álom?

Author auto.pub | Published on: 06.01.2026

Az Alpine második teljesen elektromos modellje, az A390, nem csupán rétegterméknek készül: a francia márka komoly piaci belépőként pozícionálja. Az újdonság ára körülbelül 70 000 eurónál indul, ezzel veszélyesen közel kerül a bejáratott prémium riválisokhoz. Felmerül a kérdés: elég erős-e az Alpine érzelmi tőkéje ahhoz, hogy eladjon egy ötüléses villanyautót?

Reklaam

Az Alpine az év első negyedévében nyitja meg az A390 előrendelését, az első ügyfelek pedig tavasszal vehetik át autóikat. Ez lesz a márka úgynevezett Dream Garage sorozatának második tagja a kisebb A290 után, és egyben az első komoly próbálkozás arra, hogy a sportos DNS-t egy nagyobb, nehezebb kategóriába is átültessék.

Az A390 három változatban érkezik.

A GT 400 lóerőt tud, 0–100 km/h-ra 4,8 másodperc alatt gyorsul.
A Premiere Edition 390 példányra limitált, technikailag megegyezik a GT-vel, de gazdagabb felszereltséget kínál.
A GTS teljesítménye 470 lóerőre és 824 newtonméterre nő, a 0–100-as sprintet 3,9 másodperc alatt tudja.

Mindegyik változat 89 kilowattórás akkumulátort és összkerékhajtást kap. A számok versenyképesek, de nem forradalmiak, főleg egy olyan ársávban, ahol a gyorsulás már rég nem döntő tényező.

Az Alpine különösen büszke az Active Torque Vectoring rendszerére, amely a hátsó tengelyen két külön villanymotort használ. A cél: olyan egyensúly és agilitás, amit a mérnökök állítólag közvetlenül a könnyebb A110-hez mértek. Merész ígéret, és nem kevés kockázattal jár. Egy kéttonnás elektromos fastbacket a „tiszta kormányérzet” ígéretével eladni sosem egyszerű.

A WLTP hatótáv a GT esetében 555, a GTS-nél 500 kilométer. A gyorstöltés csúcsa 190 kilowatt, 15-ről 80 százalékra nagyjából 25 perc alatt tölthető az akku. Ez elmarad a legújabb 800 voltos rendszerektől.

Pozitívum, hogy az alapfelszereltség része egy 11 kilowattos AC bidirekcionális töltő V2G és V2L funkcióval. A 22 kilowattos AC töltő opciós, a Premiere Editionnél viszont alap.

Az utastérben az A390 nem a sokkolásra, inkább a kidolgozottságra és a hangulatra épít. Két nagy kijelzőt kapunk: egy 12,3 colos műszeregységet és egy 12 colos központi érintőképernyőt, Google-alapú szolgáltatásokkal és Alpine Telemetriával.

A hangrendszert a Devialet fejlesztette, a GTS-ben XtremeSound verzióra frissítve. Az ülések között Alpine Sport székek és Sabelt kagylóülések közül választhatunk. A csomagtartó 532 literes, ami egyértelműen jelzi, hogy az A390 nem szégyelli a mindennapi használatot.

A 70 000 eurós belépőár azt jelenti, hogy az A390 már nem csak a réteg-villanyautókkal versenyez. Ugyanabban a ligában indul, mint a nagyobb, ismertebb prémium elektromos márkák. Az Alpine ereje az érzelem és a hagyomány, a gyengesége viszont a szegmensben való alacsony ismertség.

Hogy ez az egyensúly az Alpine javára billen-e, az akkor derül ki, amikor a vevők túllépnek a márkaromantikán, és a specifikációkat, a helyet és a töltési sebességet kezdik nézni. Az A390 magabiztos lépés, de egyben próba is: meddig ér el az Alpine neve a gyorsan érő villanyautó-piacon?

Az Alpine az év első negyedévében nyitja meg az A390 előrendelését, az első ügyfelek pedig tavasszal vehetik át autóikat. Ez lesz a márka úgynevezett Dream Garage sorozatának második tagja a kisebb A290 után, és egyben az első komoly próbálkozás arra, hogy a sportos DNS-t egy nagyobb, nehezebb kategóriába is átültessék. Az A390 három változatban érkezik. A GT 400 lóerőt tud, 0–100 km/h-ra 4,8 másodperc alatt gyorsul. A Premiere Edition 390 példányra limitált, technikailag megegyezik a GT-vel, de gazdagabb felszereltséget kínál. A GTS teljesítménye 470 lóerőre és 824 newtonméterre nő, a 0–100-as sprintet 3,9 másodperc alatt tudja. Mindegyik változat 89 kilowattórás akkumulátort és összkerékhajtást kap. A számok versenyképesek, de nem forradalmiak, főleg egy olyan ársávban, ahol a gyorsulás már rég nem döntő tényező. Az Alpine különösen büszke az Active Torque Vectoring rendszerére, amely a hátsó tengelyen két külön villanymotort használ. A cél: olyan egyensúly és agilitás, amit a mérnökök állítólag közvetlenül a könnyebb A110-hez mértek. Merész ígéret, és nem kevés kockázattal jár. Egy kéttonnás elektromos fastbacket a „tiszta kormányérzet” ígéretével eladni sosem egyszerű. A WLTP hatótáv a GT esetében 555, a GTS-nél 500 kilométer. A gyorstöltés csúcsa 190 kilowatt, 15-ről 80 százalékra nagyjából 25 perc alatt tölthető az akku. Ez elmarad a legújabb 800 voltos rendszerektől. Pozitívum, hogy az alapfelszereltség része egy 11 kilowattos AC bidirekcionális töltő V2G és V2L funkcióval. A 22 kilowattos AC töltő opciós, a Premiere Editionnél viszont alap. Az utastérben az A390 nem a sokkolásra, inkább a kidolgozottságra és a hangulatra épít. Két nagy kijelzőt kapunk: egy 12,3 colos műszeregységet és egy 12 colos központi érintőképernyőt, Google-alapú szolgáltatásokkal és Alpine Telemetriával. A hangrendszert a Devialet fejlesztette, a GTS-ben XtremeSound verzióra frissítve. Az ülések között Alpine Sport székek és Sabelt kagylóülések közül választhatunk. A csomagtartó 532 literes, ami egyértelműen jelzi, hogy az A390 nem szégyelli a mindennapi használatot. A 70 000 eurós belépőár azt jelenti, hogy az A390 már nem csak a réteg-villanyautókkal versenyez. Ugyanabban a ligában indul, mint a nagyobb, ismertebb prémium elektromos márkák. Az Alpine ereje az érzelem és a hagyomány, a gyengesége viszont a szegmensben való alacsony ismertség. Hogy ez az egyensúly az Alpine javára billen-e, az akkor derül ki, amikor a vevők túllépnek a márkaromantikán, és a specifikációkat, a helyet és a töltési sebességet kezdik nézni. Az A390 magabiztos lépés, de egyben próba is: meddig ér el az Alpine neve a gyorsan érő villanyautó-piacon?